Információk, érdekességek

Álommunka anyukáknak

2014. június 23.

Hol tudják kamatoztatni az anyukák azt az empátiát, szervezőkészséget, tenni akarást, amelyet az otthon töltött hónapok során felhalmoztak? Jelentős változás megy keresztül a nőkben, amikor gyermekük születik. Megértőbbek lesznek, empatikussá válnak mások problémái iránt, arra törekszenek, hogy mindenki boldog legyen körülöttük.

A Tárki (közvélemény-kutató) felmérése szerint, a jelenleg gyesen, gyeden lévő nők mindössze felének (49 százalékának) van olyan munkahelye, ahova vissza tud térni. A kifejezetten kismamáknak szóló álláshirdetéseket böngészve az interneten azt láthatjuk, hogy azok döntő része otthonról végezhető, internetes munka. Ez elgondolkodtató. Aki hosszabb időt töltött el otthon gyermekeivel, talán egyetért azzal, hogyaz éjjel, vagy a gyermek alvásidejében végzett munka, amely során nem sikerül kimozdulni otthonról, csak még inkább beragadni a „kisszobába”, bizony nem álommunka. Akkor milyen munka mondható ideálisnak? 

Itt a nyár, lekerülhet a pelus

2014. június 20.

Gyerekpszichológusként szinte minden gyermeknél felteszem a kérdést, hogyan is alakult a szobatisztaságra szoktatás. Még akkor is, ha egyébként ezzel nincs probléma…

Így azt mondhatom, hogy elég sok szülőtől hallottam már azt, hogy a nyári időszakban kezdték el szoktatást, mert mennyire praktikus, hogy nem kell a gyerkőcre a pelus, kevesebb mosás szükséges, és gyorsan lehet reagálni a “vészhelyzetekre”. Nagyon sok esetben ez be is válik. A gyermek általában a két éves kort már betöltötte, akiknél megpróbálták, és könnyedén megtanulta a kontrollt, a késleltetést. Ez az életkor átlagosnak mondható, de nagyon nagy eltérések vannak ezen a területen, teljesen normális fejlődés mellett. Vannak szülők, aki már másfél éves korban is beszámolnak szobatisztaságról, míg bizonyos gyerekek csak négy éves kor után kezdenek ezzel foglalkozni, mégsincs “bajuk”. A gyermeki fejlődés ezen a területen is nagyon változatos, és a normalitás sávja széles. Van mégis pár fontos, talán magától értetődő szempont, amit figyelembe kell venni a folyamat elkezdésénél, hogy sikert érjen el szülő és gyermek.

áció, káció, vakáció!

2014. június 19.

Nincs olyan gyerek, aki ne várná a nyári szünetet. Hetekkel, sőt hónapokkal korábban már visszafelé számolják a napokat. Nagy az izgalom! Pszichológiai értelemben ez így helyes, a gyerek feladata ilyenkor a kikapcsolódás, feltöltődés, azonban mi lehet annak az oka, hogy bizony sok szülő még ilyenkor is szakkörre járatná gyermekét?
A gyerek nagy tervekkel és megkönnyebbüléssel lép ki az iskolából, másképpen fogalmazva az évzáró ünnepség egy szimbolikus lezárása annak a feszített tempónak, amit a szülő és maga az iskola egész évben megkövetel a gyerektől.

Pszichológusként a gyerek sérülékenységére hívnám fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a fokozott elvárás, megterhelés szorongásos tüneteket is tud okozni.

Egy kisiskolás szeretne mindenkinek és mindennek megfelelni, azonban mindez egy ördögi körré tud elhatalmasodni.

Minél nagyobb a szülői nyomás, minél nagyobb az elvárás, annál inkább megéli a gyerek, miszerint nagy tétje van egy feladatnak, ami nyomásként nehezedhet rá.

Pszichológusként gyakran szembesülök azzal, hogy a gyerek fél azoktól a helyzetektől, ahol meg kell mutatkozni, ahol teljesíteni kell, miközben a szülő azt „skandálja”, hogy ő nem vár el semmit, ő aztán elfogadó, megértő. Ez a példa jól tükrözi, hogy a gyerekben kialakuló teljesítményszorongás háttere sokszor nem tudatos.

Egy idő után azonosul ő maga is az elvárásokkal, aminek az a következménye, hogy belsővé válik a megfelelés.

Zsebpénzt a gyereknek?

2014. június 17.

Adjunk? Ne adjunk? Mikortól? És egyáltalán mennyit? És mire jó, ha egy gyerek zsebpénzt kap? A válaszok egy két részes minisorozatban Himer Csilla pénzpedagógustól, a Himer-módszer kidolgozójától, és a Pénzmesék c. pénzügyi nevelést segítő mesekönyvsorozat szerzőjétől érkeznek. És Tőled.

A gyerekeket érdekli a pénz. Mondjon bárki bármit, ez így van. Egy gyerek ugyanis úgy ismeri meg az őt körülvevő világot, hogy érdeklődik iránta, kérdez róla, kipróbálja annak minden alkotóelemét, részletét. Ebbe a világba pedig beletartozik a pénz is. A gyerekeink már kicsi koruktól fogva látják, hogy pénzt használunk. A természetes kíváncsiságuktól vezérelve előbb-utóbb egészen biztosan megkérdezik, hogy ez mi, és mire való. 

Mire való a pénz? 
A szülők többsége ilyenkor szokta azt mondani, hogy arra, hogy megvegyünk rajta mindent, amire szükségünk van: hogy tudjunk enni, inni, lakni valahol, fűteni, világítani, felöltözni, stb. Magyarul az a legáltalánosabb válasz, hogy a pénz arra való, hogy elköltsük. 

Iskolafóbia – nem komédiázás!

2014. június 13.

Szorongás, remegés, izzadás, pánikrohamok… Egyes gyerekek szinte belebetegednek már csak a gondolatára is, hogy iskolába kell menniük. Pedig nem komédiáznak… Eljuthatnak egészen addig a pontig, hogy képtelenek bemenni a tanintézménybe, annyira iszonyodnak tőle.

A pszichológusok ekkor már iskolafóbiáról beszélnek. De hogyan segítsünk az ilyen gyerekeknek kijutni a zsákutcából, és megtalálni az iskolába vezető utat?

Gyermek- vagy serdülőkorban egyes gyerekek riasztó fizikai tüneteket mutatnak, és teljes egészében elutasítják az iskola világát. Elmondható róluk, hogy nem szeszélyből, lustaságból, kiszámíthatatlan kedélyállapot okán történik náluk mindez (vagy mert nem akarnak tanulni), hanem ellenkezőleg: gyakran szorgalmas, jó tanulók. Szeretnének iskolába járni, de „pszichés falba” ütköznek a gondolatra, hogy oda kell menniük – és ekkor leblokkolnak, fizikai rosszullét jön rájuk, a legkülönbözőbb szorongásos szimptómákkal. Az iskolalátogatás elutasítása jelenségének különböző fokozatai vannak. A félelem a végsőkig elfajulhat, amikor már kifejezetten iskolafóbiát jelent, viselkedési zavart, mely már régóta ismert az orvosok, pszichológusok és a tanárok előtt is. A szakértők többsége szerint a probléma az iskoláskorú gyermekek mintegy 2-3%-át érinti. Folyamatosan megjelennek újabb kezdeményezések annak érdekében, hogy ezeket a tulajdonképpen szenvedő gyerekeket megszabadítsák a nagyfokú szorongástól, és megpróbálják őket visszaterelni az iskola világába. Mert napjainkban ez a komplex viselkedészavar gyógyítható… Az alábbiakban igyekszünk választ adni a leggyakoribb kérdésekre.