Információk, érdekességek

Teát és gyógyteát a patikából

2020. augusztus 08.

A gyógyteáknak számos betegség kezelésében fontos szerepük lehet, ugyanakkor a patikákban több olyan teával is találkozhatunk, amelyet nem elsősorban gyógyteának tartanak – pedig ha alaposabban megvizsgáljuk őket, kiderül, hogy számos előnyös, egészségvédő hatással rendelkezik a zöld tea és a többi, elsősorban élvezeti céllal fogyasztott tea is. Most induló sorozatunkban a leggyakrabban alkalmazott teákat, gyógyteákat mutatjuk be.

A betegek többsége a gyógynövények közül minden bizonnyal a gyógyteaként használható növényekkel találkozik először: a hasfájós csecsemők, kisgyermekek kezelésében a kamilla- vagy édesköménytea a modern gyógyszerek korában is őrzi jelentőségét, és a csecsemő- és kisgyermekkorban gyakori enyhébb bőrgyulladás csillapításában is máig kulcsszerepe van a kamillateának.

Már az őskorban is…

A gyógyteák történetének kezdetéről nem sokat tudunk, de feltételezhető, hogy már az ősember is készített hideg vagy meleg vizes kivonatot növényi részekből. Az idők során felismerték egyes növények gyógyhatását, és arra is rájöttek, hogy a „hatóanyagok” általában jobb hatásfokkal vonhatók ki meleg vagy forró, mint hideg vízzel. Ma már tudjuk, hogy a forrázás azzal az előnnyel is járt, hogy a teakészítés során elpusztul a növényi alapanyagon és a vízben lévő kórokozók jelentős része.

Míg a modern gyógynövénykészítmények között sorra jelennek meg az olyan termékek, amelyeket az elmúlt évtizedek kutatási eredményei nyomán fejlesztettek ki, a gyógyteák összetételében, alkalmazásában nagyon kevés változás történt az elmúlt száz évben. Ez részben előnyös is: a teáink nagy része évszázadokon át kipróbált és biztonságosnak bizonyult növényekből készült.

A napjainkban forgalomban lévő gyógyteák összetétele, felhasználása jórészt a tapasztalaton, tradíción alapul.

A legjelentősebb változás egyes gyógytea-alapanyagok eltűnésében és az adagolás változásában fedezhető fel. Ma már nem alkalmaznak teaként olyan növényeket, amelyek már kis mennyiségben is mérgezők lehetnek.

• Így például az évszázadokon át fogyasztott – és sok ember halálát okozó – gyűszűvirág- (Digitalis sp.) tea már csak a történeti munkák lapjain található meg, a modern könyvek még az érdekességek között sem említik.
• Számos növényről derült ki az elmúlt évtizedekben, hogy hosszú távon károsítják a szervezetet, vagy olyan más nemkívánatos hatásuk van, amelyet a hosszas tradicionális felhasználás dacára sem ismertek fel. Ezek közé tartozik a fekete nadálytő (Symphytum officinalis), amely levelének teáját mozgásszervi panaszok enyhítésére fogyasztották. A nadálytő alkaloidjainak májkárosító hatása ma már közismert, ezért termékeit csak külsőleg, ép bőrön alkalmazzák (így nem szívódnak fel veszélyes mértékben).

A jelenleg forgalomban lévő gyógyteák általában olyan növényeken alapulnak, amelyek túladagolva sem jelentenek komoly veszélyt a szervezetre.

A teák adagjának meghatározása részben a hagyományos felhasználás során nyert tapasztalaton, részben pedig a modern kutatások során nyert ismereteken alapul. A jelentős élettani hatással nem rendelkező gyógynövények (pl. hársfavirág) esetén az adagolás tágabb, a markánsabb hatású növények (pl. szennalevél) dozírozása szűkebb határok között mozog, mind a napi adagot, mind az alkalmazás időtartamát illetőleg.

Mi a népszerűség oka?

Bár hazánkban is jelentős mértékű a gyógyteafogyasztás, egyes nyugat-európai országokban (elsősorban Németországban) nagyobb a hagyománya a gyógyteaivásnak. A teafogyasztásnak Japánban és más ázsiai államokban van a legnagyobb kultusza, ott azonban elsősorban a teacserje (Camellia sinensis) forrázatát isszák, ezzel szemben Európában a teacserjén kívül más növények is jelentős teaalapanyagul szolgálnak. Az Ázsiából származó teacserje levelének felhasználása Magyarországon mindössze mintegy 150 éve kezdett elterjedni, de a különbözőképpen feldolgozott teafajták fogyasztása csak az elmúlt 15 évben, a teaházak megjelenésével vált igazán divatossá.

Korábban hazánkban a több gyógynövény keverékét tartalmazó „herbateák” fogyasztása sokkal elterjedtebb volt, nemcsak a betegek, de az egészségesek körében is. A teák komponensei között megtalálható kellemes ízű növényi részek (pl. hársfavirágzat, bodzavirágzat) miatt ugyanis az italok fogyasztása nemcsak gyógyászati, hanem élvezeti célt is szolgált.

Bár ma már Magyarországon is jóval nagyobb az élvezeti céllal fogyasztott zöld, fekete, vörös és gyümölcsteák forgalma, mint a gyógyteáké, az utóbbi készítmények sem vesztenek népszerűségükből. Jelenleg több tucat teakeverék van forgalomban gyógytermékként, ezenkívül jelentős számú gyógynövény-monotea (azaz egyetlen összetevőt tartalmazó, zacskózott vagy filterezett tea) is megtalálható a patikák és drogériák polcain.

A gyógyteák töretlen népszerűsége több okra vezethető vissza.

• Bár egyre modernebb és hatásosabb szintetikus gyógyszerek állnak a terápia szolgálatában, vannak olyan felhasználási területek (torokfájás, csecsemők hasfájása, tejelválasztás fokozása), amelyeken a gyógyteák hegemóniáját a legkorszerűbb készítmények sem veszélyeztetik.
• A teák széles körű elfogadottságához a tapasztalati úton nyert tudás és a tudományos eredmények is hozzájárulnak: míg a lakosság elsősorban áthagyományozott teafogyasztási szokásokat követ, a szakemberek számára a tapasztalaton túl a tudományos bizonyítékok is fontosak.
• Számos gyógynövény esetén modern vizsgálatok is alátámasztják a teaivás hasznosságát.
• A gyógyteák népszerűségének fontos tényezője, hogy ízük általában kellemes, fogyasztásuk pozitív érzetet kelt, így a beteg könnyebben elfogadja a kezelést.

Dr. Csupor Dezső
egyetemi adjunktus

A Magyar Gyógyszerészi Kamara szakmai támogatásával.