Információk, érdekességek
Te jó ég! Mindjárt ovis a gyerek!
2024. augusztus 31.
Szülőnek, gyereknek egyaránt óriási fordulat az óvoda megkezdése - hogy melyikünk izgul jobban, sokszor nehéz lenne megmondani, különösen, ha előtte nem járt bölcsibe a gyermekünk. Vajon hogyan fogja venni az első akadályokat az önállósodás, az otthon biztonságából való kilépés útján? Egyet leszögezhetünk: előbb-utóbb biztosan jól! De, hogy minél biztonságosabb legyen számára az átmenet, az alábbiakban adunk pár tippet az ovira hangolódáshoz.
Keltsük fel az érdeklődését!
Időről időre beszélgessünk gyermekünkkel arról, hogy milyen is lesz az élet az óvodában - fessünk pozitív képet arról, hogy milyen jó lesz sok más kisgyerekkel együtt játszani, mennyi izgalmas játék van ott (az udvari játszótérről is meséljünk), hogyan fest egy nap az óvodában, és hogy milyen kedvesek az óvó nénik (mindig nevezzük őket nevükön). Hallgassuk meg azt is, ő milyennek képzeli az óvodai életet, és finoman korrigálva közelítsük fantáziáját a valósághoz.
Játsszunk vele óvodásat: akár a plüssökkel, babákkal, akár bábokkal játsszunk el egy-egy apró életjelenetet az óvodából - először alakítsuk mi az óvó nénit vagy dadust, hogy gyermekünk megtapasztalja a kisóvodás szerepét, de aztán lehetünk egy kis barát, akivel mondjuk jót autózhat egy játék parkolóházban, máskor pedig szerepet is cserélhetünk: hadd élvezze ki a gyerekeket instruáló felnőtt pozícióját.
Játsszunk olyan izgalmas kihívást jelentő feladatokkal, amelyekről tudjuk, hogy élvezetet okoznak neki, és helyezzük azt óvodai keretjátékba: adjunk neki mindig más típusú, élményszerű készségfejlesztő feladatot mondván, hogy az óvodai foglalkozáson most éppen ez a gyerekek feladata. Ez lehet a finommotorikát (precíziós kézügyességet), az egyensúlyt-koordinációt, memóriát és koncentrációt, logikai készséget stb. fejlesztő bármilyen játék vagy feladat. Ha úgy látjuk, hogy az nagyobb élmény neki, játsszuk ezeket együtt - és ne felejtsük el sokszor megdicsérni gyermekünket közben és a végén is! Mindenképpen legyen vidám, felszabadult és élményszerű ez a játék: csak ennyi a cél velük.
Az ismeretlen a legfélelmetesebb mumus, ezért sokat oldhatunk gyermekünk esetleges szorongásán azzal, ha az óvodakezdésre minél jobban megismerkedik leendő óvodájával. Menjünk el többször is az ovihoz azon az útvonalon, amin majd rendszeresen közlekedni fogunk, figyeljünk meg mindent jól, és közben beszélgessünk a majdani óvodás életről. Hagyjuk, hogy főleg ő beszéljen, bármi is ragadja meg a figyelmét, az jó, hiszen személyes élmény. Ha lehet, menjünk be az épületbe, és nézzünk odabent is szét: gyönyörködjünk a gyerekek munkáiban, kukkantsunk be a leendő csoportszobába, nézzük meg az udvart.
Ha van az ismerős gyerekek között leendő csoporttárs, hozzunk velük össze közös programokat, hogy kicsit összeszokjanak egymással – egy kis barát nagyon nagy segítség az első napok nehézségeinek leküzdésében, hiszen egyikük sem fogja annyira elveszettnek érezni magát. Szintén jó lehet, ha a leendő óvó nénivel is sikerül kontaktust teremteni; egyébként is mindig a nevével utaljunk rá, hogy már ezáltal is némiképp ismerőssé váljon gyermekünk számára.
Nagyon motiváló tud lenni, ha együtt vásároljuk meg az óvodához szükséges holmikat: az ágyneműt, tornafelszerelést, tisztálkodó felszerelést stb. Hagyjuk, hogy a kisgyerek válassza ki a neki tetsző dolgokat, és engedjük meg, hogy otthon máris birtokba vegye és felavassa őket, mintegy büszke óvodásnak képzelve máris magát.
Ha megvan már a gyermek ovis jele, barátkozzunk azzal is: rajzoljuk le, színezzük vagy vágjuk ki, és nagyon klassz elfoglaltság, ha együtt applikáljuk rá a felszerelésére. Minél közelebb állnak a szívéhez az óvodai „kellékek”, annál vonzóbb lesz maga az óvoda is.
Rengeteg könyvet találhatunk amelyek az óvodába szoktatást segítik, támogatják, az óvodai életről szólnak. Olvassunk néhány ilyen mesét gyermekünknek, nézegessük meg együtt a képeket, beszélgessünk a meséről, rajzoljunk belőle, esetleg játsszuk el a történetet.
Mesét nem csak olvasni lehet, de akár mi magunk is kitalálhatunk egy kedves történetet, amelynek főszereplője a gyermekünk. Mesélhetünk magunkról, amikor még mi voltunk óvodások. Így elmondhatjuk azt is, hogy mi is féltünk kicsit, ezzel nincs semmi baj, izgultunk, hogy találunk-e barátokat, hogy eleinte hiányzott az anyukánk, de aztán ott volt Tündi a barátnőnk és az óvónénik is kedvesek voltak.
Ne feledjük, hogy néhány kisgyereknek stresszforrás idegen környezetben az evés és az alvás, ezért hasznos lehet, ha a napirendünkben olykor azt játsszuk, hogy most az óvodai tízórai/ebéd/uzsonna vagy az ottani alvás ideje van. Ebbe bevonhatjuk a babákat, plüssöket is: hasznos lehet, ha a gyermek is instruálja a képzeletbeli ovist. Kérjük meg a kicsit, hogy előtte és utána segédkezzen a terítéssel/előkészüléssel és az elpakolással, pont úgy, mint egy nagy óvodás.
Fontos, hogy ezekkel a játékokkal ne akarjunk konkrét teljesítményeket elérni, ne stresszeljük a gyereket: csak akkor és azt csináljuk, ami láthatóan felkelti az érdeklődését, és élményt jelent neki - hogy már alig tudja kivárni, amikor majd igazi óvodás lesz!
Képforrás: Canva Pro adatbázis.
forrás: Harmonet.hu