Információk, érdekességek

Lehet, hogy mégsem ADHD-s a gyerek?

2024. június 21.

Az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) és az SPD (szenzoros feldolgozási zavar) összehasonlítása.

A következőkben kicsit összehasonlítjuk az ADHD-t és az SPD-t, megnézzük, hogy mik a hasonlóságok és a különbségek a kettő között. Az SPD szenzoros feldolgozási zavart gyakran összekeverik az ADHD-val. Ennek oka az, hogy a tünetek nagyon hasonlóak és megtévesztőek lehetnek sokszor még a szakemberek számára is.

Fontos kiemelni, hogy az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) és az SPD (szenzoros feldolgozási zavar) egyes tünetei hasonlóak lehetnek, ami megnehezítheti a megkülönböztetésüket.

A következő tünetek mindkét rendellenességre jellemzőek lehetnek.

• Figyelemhiány. Mindkét esetben lehetnek figyelemhiányos tünetek, azaz a gyermeknek nehézsége lehet a figyelem fenntartásában.
• Hiperaktivitás/alacsony tolerancia a helyben üléshez. Mindkét rendellenességnél előfordulhat, hogy a gyermek nyugtalan, folyamatos mozgásigénye van, és nehezen tud hosszabb ideig egy helyben ülni.
• Impulzivitás. Az impulzivitás jelen lehet mind az ADHD, mind az SPD esetén. A gyermek hajlamos lehet az ösztönös cselekedetekre.
• Problémák a szervezetlenséggel. Mindkét rendellenesség esetén előfordulhatnak nehézségek a szervezettséggel, a tevékenységek és a tárgyak rendszerezésével.
• Könnyen zavarba jöhet a szenzoros ingerek hatására. Az SPD esetén a túlzott érzékenység miatt a gyermek könnyen zavarba jöhet bizonyos hangok, fények vagy érintések hatására, míg az ADHD esetén könnyebben elveszítheti a fókuszt ezek hatására.
• Figyelmetlenség a részletekre. Mindkét rendellenesség esetén lehetnek problémák a részletek észrevételével vagy a feladatok pontos elvégzésével.
• Mozgékonyságigény. Az SPD a gyermek túlzott mozgásigényét okozhatja, az ADHD pedig a hiperaktivitás miatt ugyancsak fokozott mozgásigényt generál.
• Könnyű frusztráció/ingerlékenység. Mindkét rendellenesség esetén előfordulhat, hogy a gyermek könnyen frusztrálódik vagy ingerlékeny.
• Kihívások a társas kapcsolatokban. Mindkét esetben lehetnek nehézségek a társas interakciókban, azaz a gyermeknek problémái lehetnek a barátokkal vagy a csoportban való viselkedéssel.
• Könnyen lefárasztható/overstimulálható. Mindkét rendellenesség esetén a gyermek gyorsabban elfáradhat vagy túlstimulálódhat szenzoros ingerek hatására.

Fontos megjegyezni, hogy bár ezek a tünetek közösek lehetnek, mindkét rendellenességnek vannak egyedi jellegzetességei is. A pontos diagnózist csak szakember adhatja meg a gyermek alapos vizsgálata és értékelése alapján.

Mit figyeljek meg a gyereknél?

Az ADHD és SPD megkülönböztetésekor fontos figyelembe venni az alábbiakat.

• Viselkedési mintázatok. Figyeljük meg a gyermek általános viselkedési mintázatait. Az ADHD-s gyermek hajlamosabb a folyamatos mozgásra, hiperaktivitásra. Fontos megjegyezni, hogy az SPD-s gyereknél is előfordulhatnak olyan viselkedési problémák, mint például a hiperaktivitás vagy az impulzivitás. Ezek a tünetek azonban általában nem dominánsak, és gyakran csak a szenzoros ingerekre adott túlzott reakciók következtében jelentkeznek.
• Figyelem és koncentráció. Az ADHD-s gyermek általánosan nehezebben tartja fenn a figyelmét és a koncentrációját, főként olyan feladatoknál, amelyek hosszabb figyelmet igényelnek. Az SPD-s gyermeknél a figyelmetlenség is jelen lehet, de ez elsősorban a szenzoros ingerekre való túlzott reakciók miatt következhet be. De az is lehet hogy a feladatok túlságosan monotonok vagy unalmasak.
• Reakció a szenzoros ingerekre. Az SPD-s gyereknél a szenzoros ingerekre adott reakciók nem mindig egyértelműek. Előfordulhat, hogy a gyermek nem mindig reagál ugyanúgy ugyanazon ingerre, vagy hogy a reakciói idővel változhatnak. Azt is fontos megjegyezni, hogy az ADHD-s gyereknél is előfordulhat, hogy bizonyos szenzoros élmények iránt különösen vonzódik.
• Szenzoros keresés. Az SPD-s gyermek gyakran kereshet vagy kerül bizonyos szenzoros élményeket, míg az ADHD-s gyermeknél ez inkább a fokozott mozgásigényben mutatkozhat meg.
• Komorbiditások kizárása. Ne felejtsük el, hogy a két rendellenesség gyakran együtt fordul elő. Fontos, hogy minden releváns tényezőt figyelembe vegyünk a diagnózis felállításakor.
• Idővel változó jellegzetességek. A tünetek idővel változhatnak, és a gyermek fejlődésével, környezeti hatásokkal is összefügghetnek. Ezért fontos a hosszú távú megfigyelés és a dokumentálás.
• Környezeti tényezők. Figyeljük meg, hogy gyermekünk mikor és hol váltja ki az atipikus tüneteket. Mindig csinálja, megállás nélkül, vagy csak bizonyos helyzetekben? Mi történik, hogyha kikerül az adott helyzetből és környezetből, esetleg javul a viselkedés, vagy nem változik semmit?
• Szakértő véleménye. Mindenképpen szakemberhez célszerű fordulni, aki alapos vizsgálat és értékelés alapján képes megállapítani a pontos diagnózist.

Minden eset egyedi, és a pontos diagnózis felállításához mindig szakember véleményére van szükség. Az ő segítségével lehet meghatározni, hogy a gyerek melyik rendellenességben szenved, vagy akár egyidejűleg mindkettő jelen lehet.

HIT ÉS TÖRŐDÉS
Fejleszteni, segíteni mindig lehet azon az állapoton, ami van. Csak hit és törődés kell hozzá.

• Hit abban, hogy a segítség, még ha kicsinek is tűnik a változás a mi szemünkben, de a gyermeknek ezek óriási lépések is lehetnek, hiszen valamit mindig lehet fejleszteni, segíteni.

• Törődés abban, hogy törődjünk gyermekünk igényeivel és segítsük őt abban, hogy a lehető legjobban tudjon fejlődni a saját tempójában.

Simon Bence
óvodapedagógus,
Longikid (TSMT-belépő) vizsgáló
komplexsensoryfitness@gmail.com
https://f360.hu/tsmt/