Információk, érdekességek

Az álmok valóra válnak

2020. november 11.

Gyermekkoromban volt egy nagy álmom, egy pici boltocska: tele rengeteg különleges lekvárral, ínyenc édességekkel, aprócska ajtóval, hatalmas felirattal: ÍZ-LIK. A lekvár bolt mellett sokszor gondoltam, belőlem igazán jó bölcsis néni válna, végül matematika – fizika szakos tanár lettem. Álmomban is volt egy gyönyörű kislányom, kisfiam, akik soha nem voltak betegek. Álmomban nem tudtam, hogy mi az a gluténérzékenység, tejfehérje allergia, glutén és tejmentes diéta….

Sára lányom születése sem volt eseménytelen, a pici hölgynek rettenetesen sietős dolga volt a kinti világban, 12 héttel hamarabb született, mint vártuk. A táplálása baba korában nem volt egyszerű, de ma már látom, hogy sok korababa pont ugyanazonon a nehézségeken megy keresztül, amiket mi is végig jártunk. Emlékszem, 8 hónapos volt, mikor egy doktornéni javaslatára elkezdtük bevezetni a glutént, ha esetleg problémát okozna neki, derüljön ki minél hamarabb. Mi csak néztünk egymásra a férjemmel, nálunk ilyen gond biztos, hogy nem lesz, hiszen a családban nincs gluténérzékeny. Sára viszont örömmel fogadta az előírt glutén adagot és fogatlan szájacskájával naponta majszolta jóízűen a kiflicsücsköt. Pár évvel később nekem lett gyanús a lányom: már elmúlt 5 éves, de még nem nőtte ki a kruppot.

A krupp mellé jött az asztma, növésben elmaradt a kortársaitól, naponta többször volt hasmenése, ha valaki tüsszentett a városban, ő lázas lett, nem volt olyan betegség, amit ne kapott volna el. Ráadásul igen furcsa szokásai voltak, mi ezeket csak mizériáknak hívtuk. Folyékony szappannal tilos volt kezet mosni, mert csúszós maradt, a cipő tépőzárnak kötelezően ugyan addig kellett érni mindkét oldalon, a nadrágok két madzagja is mindenképpen egyforma hosszú kellett, hogy legyen, és persze az sem volt mindegy, hogy mit vett fel. Hát álmomban soha nem gondoltam, hogy nekem egyszer egy ilyen mizériás kislányom lesz.

Amikor az unokatestvéremnél kiderült, hogy gluténérzékeny, nem haboztam, elvittük Sárát is vizsgálatra. Mikor beigazolódott a gyanú, egyetlen pillanatra sem estünk kétségbe, hiszen tisztában voltunk azzal, hogy meg fog gyógyulni és ugyan olyan lesz, mint a többi gyerkőc. Persze a cöliákia nem gyógyítható betegség, az egyetlen terápiája az élethosszig tartó diéta. A diéta mellett viszont valóban egészséges és pont ugyan úgy működik, mint a többi kamasz. A diéta hatására elmúlt minden mizériája, soha többet nem jött elő a kruppja, kiderült nem is asztmás. Mire iskolába került, nem volt se pici, se vézna. Hatalmas önuralma van csakúgy, mint az összes sorstárs gyereknek, szerintem sokkal, de sokkal erősebbek és tudatosabbak, mint a legtöbb felnőtt. 

Sárának élénk emlékei vannak a hagyományos péksütikről, a mai napig érzi a szájában az igazi kifli ízét. Szerintem pont a kifli az, ami a legjobban hiányzik neki és pont a kifli volt ami miatt azt mondtam, hogy soha, de soha nem adom fel. Nagyon rövid idő alatt megtanultam kenyeret sütni, rájöttem melyik liszt mire való, hogy lehet egy normál receptet átalakítani, vagyis mentesíteni a gluténtől. Amikor megszületett az első igazi kifli, amire Sára is azt mondta, hogy igen anya, ez az, akkor döntöttem el, hogy valóra váltom az álmomat és jöhet  az ÍZ-LIK. Ugyan nem árulok különleges lekvárokat, sem finom csokoládékat, cserébe sütök puha kenyereket, péksütiket, tortákat, kekszeket és mindent amit az én finnyás kamaszom megkíván. Közben pedig az összegyűjtött receptjeimmel segítem a többi anyukát, sorstársat. Próbálom a lányommal is megszerettetni a sütést, főzést és bízom benne, hogy egyszer még hatalmas hasznát fogja ő is venni a rengeteg receptnek, amiket az évek folyamán gyűjtöttem és gyűjtök még össze. 

Három éve megszületett a következő nagy álmom, a pici fiam, akiről kétéves korában derült ki, hogy ő gluténérzékeny ugyan nem lesz soha, cserében viszont nem tolerálja a tejfehérjét, vagyis tejfehérje-allergiás. Vele nagyon bizakodó vagyok, hiszen a gyerekek egy része ezt ki tudja nőni. Mikor kiderült ez a probléma, egy picit megszeppentem, úgy éreztem, ez sokkal nagyobb kihívás lesz, mint a glutén volt anno. De mivel a szükség ugye nagy úr, ezért igen gyorsan bele kellett rázódni és ma már nem okoz problémát, hogy minden itthon készült étel és sütemény glutén- és tejmentes legyen. 

Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert a tanítás mellett a másik szenvedélyem a sütés és a főzés. Valószínű ezért lett a lányom kissé válogatós és szokott hozzá maximálisan anya főztjéhez, vagyis a sorsom megpecsételődött és minden áldott nap ki kell találnom, hogy mi legyen a tízórai, az ebéd és az uzsonna, amit az iskolába lehet csomagolni. Igyekszem olyan ételeket tenni az uzsonnás dobozba, mint amit a többi gyerek is eszik, véletlenül sem szeretném, hogy az én lányom kilógjon a sorból. Legyen bármilyen sulis buli, ellátom az egész osztályt gluténmentes finomsággal tortával, valószínűleg azt hiszik az osztálytársak, hogy én vagyok a cukrosnéni. 

A Gluténmentes Íz-Lik lett az a hely, a Facebookon, ahol mindenki jól érzi magát, ahol minden kérdésre választ kaphatunk. Itt minden kenyérnek lelke, és minden süteménynek története van, ahol egymás közt lehetünk, ahol mindenkinek közös a célja, ahol minden első és sokadik jól sikerült zsemlének együtt örülünk, ahol a receptek mögött élénk élet zajlik, és ahol természetesen minden gluténmentes, így lett az álomból valóság. A jól sikerült ételekből, süteményekből receptek születnek, a kevésbé jókból pedig a történetek. Ettől teljes és kerek az Íz-Lik.