Információk, érdekességek

Hányadik vagy a sorban? - A testvérsorrend hatásmechanizmusai

2024. november 03.

A testvérkapcsolatokról szóló cikksorozat második részében a testvérsorrend okozta belső konfliktusokat, a gyermekben lezajló változásokat, és azok hatásait elemezzük. A testvérek egymással való kapcsolatának rendszerét a születési sorrend, vagy más szóval a testvérsorrend mélyen befolyásolja. Más életfeladatot vállal egy elsőszülött,- és mást egy második,- egy középső,- vagy többedik gyermek.  

A testvérsorrendben való elhelyezkedés hatást gyakorol a személyiség kibontakozására, a veleszületett és tanult viselkedésminták felszínre kerülésére, hiszen a nagyobb, - vagy a kisebb testvér egyszerre edző és tükör is.

Gyermekeink viselkedését, és testvérekként eljátszott szerepjátékaikat jobban megérthetjük, ha mélyebben vizsgáljuk a születési sorrend által kialakított mintákat.

Az elsőszülöttek hozzászoknak ahhoz, hogy a kizárólagos figyelem középpontjában állnak, hogy Ők szüleik büszkeségei, legféltettebb kincsei. A szülők magatartása azonban egyke, vagy elsőszülött gyermekek esetében sokszor átcsaphat túlféltésbe, túlóvásba, valamint túlkontrollálásba. A születési sorrendben az elsőszülött mindig az irányító, tanító, vezető személyiség, aki kitapossa magának az utat. Először tanul a szülőktől, és Ő tanítja a szülőket is. Mivel megéli a „szülők ketten – én egyedül” hármasság érzését, felnőttként könnyebben boldogul az olyan szituációkban, ahol vezetői szerepkört kell vállalnia, vagy döntéshelyzetbe kerül, és nem ijed meg olyan helyzetekben, amikor a nála „nagyobb”, karizmatikusabb emberekkel szemben kell kivívnia a tiszteletet, vagy megtalálnia az együttműködés kulcsait.

Ő az, aki megélheti saját nagyságát a többiek tükrében, azonban a szülők odafigyelésén múlik, hogy születési sorrendből adódó helyzetét jól kezelje, ne váljon elnyomóvá. Ezáltal nagyobb eséllyel lesz olyan pozícióban később, ahol erőt kell mutatni, vezetnie, irányítania, támogatnia kell másokat.

Mindezekkel együtt, hathat rá a „trónfosztás” élménye életre szóló viselkedési irányként olyan esetekben, amikor a pozíciója megőrzéséről van szó, melyről épp e miatt az élmény miatt nehezen mond le.

Az elsőszülött kedveli a családi hagyományokat, tradíciókat, viszont a változásokat nem mindig fogadja szívesen, éppen a testvér születésével járó hétköznapi életbeli egyszerű szabályok átalakulásának hatásai miatt.

A második gyermek az örök „kicsi”, aki a soha meg nem tapasztalt „én vagyok az első, és egyetlen” érzésének hiánya miatt kitartóan és magabiztosan kiáll saját magáért, minden körülmények között. Általában Ő az, aki soha nem adja fel, és nem hagyja magát. Képes arra, hogy a dolgokat átgondolja, megváltoztassa, a szabályokat és a dogmatikus rendszereket újraértelmezze. Ugyanakkor nyitottabb és elfogadóbb tud lenni nagyobb testvérével szemben, mint fordítva.

Abban az esetben, ha a második egyben középső gyermek is, akkor Ő van a legnehezebb testvérszerepben. Meg kell tapasztalnia, hogy középen állni egyszerre áldás és átok is. Ő az, aki elmondhatja magáról, hogy neki van bátyja/nővére, és öccse/húga is, ezáltal neki van egyedül, aki tanítja, és akitől tanulhat, és ezenkívül, - osztozván az elsőszülött példamutató szerepkörével - taníthatja is a kisebbet. Ezáltal nagyon jó alkalmazkodó és jó kapcsolatteremtő válik belőle, ugyanakkor Ő az, akinek folyamatosan meg kell tapasztalnia, hogy a dolgokhoz még nem elég nagy, vagy már nem elég kicsi. Vele szemben érvényesül a nagyobb testvér által okozott „elhanyagoltság” érzés, mert a nagyobb a legkisebbre már nem úgy néz, mint aki átvette a helyét. A középső gyermek feladata, hogy megtalálja a helyét abban a világban, ahol egyfelől neki is el kell fogadnia másokat, másfelől önmagát is érvényesíteni kell tudnia, úgy, hogy közben megmaradjon türelmesnek, és empatikusnak.

A legkisebb gyermek már eleve a „többen vagyunk testvérek” környezetbe születik bele, ahol neki kell megkeresnie azt a rést, amin keresztül meg tudja magát különböztetni. Mivel ez egy olyan verseny, ami már szinte előre eldőlt, mert a legtöbb lehetőséget „elvitték az orra elől”, megtanulja, hogy a versenyeket ne vegye túl komolyan, és mindig keressen új útirányt. Általában gyorsan túllendül a megfelelési kényszereken is, mivel célja épp az, hogy folyamatosan egyedi maradjon. Ezért fordul elő oly gyakran, hogy a legkisebb testvér a legérzékenyebb; a világot megváltoztató szándékkal érkezik. Nem véletlen, hogy mesékben is mindig a legkisebb testvér indul útnak.

A felelősségvállalás azonban nem erőssége, mert sokszor megmarad lelkében az „én még kicsi vagyok, nem tudhattam” nézőpont, melyet szintén szülői körültekintéssel el lehet kerülni.

A születési sorrend – jellemzők változó mélységben mutatkoznak meg a gyermekekben. Minél nagyobb a családi harmónia, minél tudatosabbak a szülők, annál kevésbé érvényesül a születési sorrend – személyiség.

Fontos, hogy figyeljük gyermekeinket és egymáshoz fűződő kapcsolatukat erősítsük meg, melyet átlátva testvérsorrendjük lelki hatásait, célzottan és jól felépített módon tudunk segíteni.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.