Információk, érdekességek
Mi a közös Hajós Alfrédban és Hosszú Katinkában?
2016. július 11.
Ahhoz, hogy erre a kérdésre megtudjuk választ, vissza kell utaznunk a kezdetekhez…
Az olimpiai eszme újjáélesztésétől a nemzetközi kapcsolatok fellendülését és javulását remélték. Megalakulását követően a NOB lett az olimpiai mozgalom lelke, és a sorra alakuló nemzeti olimpiai szervezetek összefogója. A modern idők első olimpiai játékaira Athénban, Görögországban 1896-ban került sor, melyen már Magyarország is képviseltette magát, de nem is akárhogy. Az 1896. évi nyári olimpiai játékokon Hajós Alfréd megszerezte a magyar sport első és második olimpiai győzelmét is. Az akkor 18 éves építészmérnök-hallgató a jéghideg tengervízben először 100, majd 1200 méteres gyorsúszásban is hátrahagyta ellenfeleit. A „Magyar delfin” győzelme óta rengeteg minden változott a magyar sportban, de egy valami nem: a Hajós Alfréd által képviselt erő, kitartás a mai napig jellemzi a magyar olimpikonokat, például Hosszú Katinkát ötszörös világbajnok magyar gyors- és vegyes úszó, olimpikont, aki minden erejével azért küzd, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsa az ötkarikás játékokon, hogy a végén, a dobogón állva a magyar himnusz csendülhessen fel. Katinka azonban nem csak példátlan kitartásának köszönheti sikereit, hanem a háttérben meghúzódó, támogató családjának, édesanyjának is. A világ egyik legnagyobb vállalata nem véletlenül választotta idei „Köszi, Anyu!” kampány magyar nagyköveteinek Hosszú Katinkát és édesanyját, Barbarát. A P&G, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság partnere és az ötkarikás játékok világméretű támogatója felismerte az olimpikonok mögött álló anyák szerepét, ezért 2012-ben azzal a céllal indította el a „Köszi,Anyu!” kampányát, hogy köszönetet mondjon az édesanyáknak kitartó támogatásukért, elkötelezettségükért és odaadásukért, mellyel a világ legjobb sportolóit felnevelték.
Befolyásolás lehet, de a döntés a miénk – Beszélgetés Nógrádi Györggyel
2016. július 01.
A sors fatális fintora, hogy mit sem sejtve elindultam otthonról, és mire odaértem az interjúra, már felbolydult a világ. Tudatlanul léptem be Nógrádi György irodájába, ahol már égtek a telefonvonalak. Akkor értesültem a brüsszeli terrortámadásról...
Az interjút többször megszakították a különböző médiától jövő telefonhívások, így én különleges felvilágosításban, továbbképzésben részesülhettem. Megértettem, hogy miért teltházasak az egyetemi órái, és az ország bármely részén tartott előadásai. Érthető, világos, a bonyolult összefüggéseket és háttérjellemzőket is egyszerűen megvilágítva tárja elénk a legkuszább politikai helyzeteket, és mindezt nem nyakatekert összetett mondatokban. Logikusan felépített gondolatait bárki által megérthető, gördülékeny stílusban adja át. Pont azon a napon kérdeztük Nógrádi György biztonságpolitikai szakértőt a biztonság fogalmáról, amikor a történelem ezt épp átírni kényszerült.
Névjegy:
Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő, a Corvinus Egyetem tanára, a hadtudományok kandidátusa. Budapesten született. Családja nagyon szegény volt, és ő, hogy változtasson az életén, először sportolni, asztaliteniszezni kezdett. Kiemelkedően teljesített, de úgy érezte, hogy az igazi kitörési pont számára a tanulás. A középiskolában a tanulmányi versenyekre összpontosított, többségét meg is nyerte. A Közgazdaságtudományi Egyetemre való felvételije sikeres volt. 1974-ben doktori értekezését is megírta az NSZK gazdaságpolitikája címmel, majd 1986-ban kandidátusi értekezését. Öt évig a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán tanított. 1988-ban elnyert egy ösztöndíjat Németországba. 1989. január 1-jén tért vissza a Közgazdaságtudományi Egyetemre, akkor már, mint tanár. Jelenleg is a Budapesti Corvinus Egyetem védelemgazdasági tanszékén tanít, ahol egyebek mellett a Magyar Honvédség számára is képeznek ki szakembereket. Számos tagságban vesz részt. 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét. Több magyar és idegen nyelvű publikációja, könyve jelent meg.
Mi leszek, ha nagy leszek, avagy hogyan találjam meg álmaim állását?
2016. június 22.
A mai világban már nem elég, ha 18 évesen szakmát választunk. Életünk során többször is változtatnunk kell. Van, amikor csak munkahelyet, de sokszor szakmát, hívatást is. De sokszor nem könnyű kitalálni, merre is menjünk tovább. Sokszor felmerül a kérdés, mi is akarok lenni. Milyen állást, munkát keressek? Melyik ajtót válasszam?
Sokszor látom, hogy a klienseimnek fogalma sincs arról, valójában milyen állást is szeretnének. Sokszor hallom azt, hogy ezt már nem akarom csinálni. Valami mást szeretnék. Vagy, hogy olyan munkát szeretnék, ahol emberekkel tudok foglalkozni, nem kell emberekkel foglalkozni.
Így aztán nehéz jó pályázatokat írni, de megtalálni a nekem való pályázatokat is.
Természetesen mindenkinek, vagy majdnem mindenkinek van egy álomállás a fejében, és ez nem baj. De tudnunk kell, mi az álom, és mi a realitás.
Bár meglepődnétek, hányszor derül ki, hogy az álom nem is annyira álom.
Abúzus, szégyen, rák
2016. május 23.
Olyan, mintha a rák, mint valami hatalmas mérges pók elkezdte volna szőni körülöttünk a hálóját. Mi zajlik
azokban, akik rákosak, mik lehetnek az okok, a közös jellemzők, az átélések?
Nem vagyok orvos, sem szakember ebben a témában, de mint életvezetési tanácsadó rengeteg testi-lelki problémával küzdő emberrel kerültem kapcsolatba. Kilenc hónapon át vezettem (saját szervezésben karitatíve) egy 28 fős, onkológiai betegséghez köthető női csoportot, ezért elég sok élményre, érzésre, meglátásra tettem szert.
2014 őszén indítottam el a Női Teljesség Csoportomat, amibe 3-féle nő (vagy nőiséghez köthető rákbeteg) jelentkezhetett.
- Akik most rákosak.
- Akik ebből meggyógyultak, avagy tünetmentesek.
- Akik attól félnek, hogy rákosak lesznek, mert valamely közeli hozzátartozójuk ebben a betegségben halt meg.
Mielőtt belemennék a személyes tapasztalatok részletezésébe, le kell hogy írjak egy általános tapasztalásomat.
Beszélgetés Keresztes Ildikóval – Jóban vagyok magammal
2016. május 14.
"Sokáig kényszerképzetem volt, hogy olyannak kellene lenni, akit elképzelnek a férfiak vagy a világ. A nőies nő. De 24 órában nem lehet valaki ilyen, azt megjátssza. Mindig tökéletes és mindig tündibündi. Én ezt a szerepet nem tudom."
Névjegy
Keresztes Ildikó énekes, előadóművész. Marosvásárhelyen született, de a Testnevelési Főiskolát már Budapesten végezte el. 1999-ben debütált szólóénekesként első nagylemezével, ami máig már ötre emelkedett. Több mint 50 lemezen közreműködött, ebből 25 arany és néhány platina. Számtalan díj tulajdonosa. Három filmben is játszott, és további ötnek a filmzenéjében énekelt. Színházi szerepei meghatározóak, a Soproni Petőfi Színház örökös tagja.
- Sportoltál és utána váltottál az éneklés felé?
Igen, mert a tornasportból az ember 20 évesen kiöregszik. Elvégeztem a Testnevelési Főiskolát, ritmikus gimnasztika szakedző vagyok, de abban nem igazán találtam meg önmagam és egy maximalista oroszlán a középszerűséggel nem éri be. Azt tudtam, hogy nekem a színpadon a helyem, de nem tudtam, milyen formában. Balerina, színésznő vagy énekesnő; ezeket mind végigjártam. A barátaim hívták fel a figyelmemet, hogy ezzel a karakteres hanggal kellene kezdeni valamit.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...112113114...240