Információk, érdekességek

Mit jelent a digitális önrendelkezés? (DÖR)

2025. október 25.

Az egészségügyi adatokkal kapcsolatos digitális önrendelkezés az állampolgároknak a joga és a felelőssége, ezért érdemes ezt megismerni.

Az egészségügyben, mint minden más területen is, fontos a modernizáció. A rohamos technológiai fejlődés „magával sodorta” ezt az ágazatot is. A jogalkotó szándéka a biztonságosabb és mindenki számára egyenlően elérhető ellátás. Az EESZT egy eddig soha nem látott új technológiai és informatikai rendszer, mely folyamatos fejlődésen, változáson megy keresztül napjainkban is. Ehhez a legfontosabb szereplő az egészségügyi dolgozó, aki megérti és elfogadja a változás és a változtatás lényegét, szem előtt tartva a betegek gyorsabb gyógyulását. Az EESZT egy folyamatosan alakuló, bővülő informatikai rendszer, amelynek egyik szolgáltatása a digitális önrendelkezés (DÖR). A személyes adatok védelme érdekében a digitális rendszer lehetőséget biztosít minden állampolgárnak, hogy az EESZT-be bekerülő adatainak hozzáférését szabályozza.

A digitális önrendelkezés lehetőségét az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 2015. évi CCXXIV. törvényben módosított rendelkezések teszik lehetővé. Az ellátásunkat végző orvosok számára megjelenített adataink függenek az önrendelkezésünk során tett beállításainktól, engedélyeinktől, illetve korlátozásainktól. Az önrendelkezés során tehát járjunk el körültekintően és felelősen. A digitális önrendelkezés keretében mindenkinek lehetősége nyílik, hogy a www.eeszt.gov.hu portálon keresztül, vagy bármely kormányablak ügyintézőjénél nyomon kövesse,

• ki és mikor kért hozzáférést az EESZT-ben rögzítésre került adataihoz,
• értesítést kapjon a személyéhez kapcsolt új adatok bekerüléséről,
• amennyiben indokoltnak érzi, korlátozásokat és engedélyezéseket határozhat meg a lekérdezőre vagy egyes adatokra vonatkozóan.

Félünk elsősegélyt nyújtani, pedig ez nem egy orvosi vizsga

2025. október 05.

Kampányt indított a Magyar Suzuki és a Magyar Vöröskereszt az elsősegélynyújtási hajlandóság növelése érdekében

Tudjuk, hogy erkölcsi és állampolgári kötelességünk, mégis van még hova fejlődnünk abban, miként kellene elsősegélyt nyújtanunk. A legtöbben attól tartanak, hogy a segítségnyújtással még nagyobb bajt okoznak, pedig a szakértők szerint nem kell orvosi végzettség ahhoz, hogy lélekjelenléttel akár életet mentsünk.

Bár a jogosítvány megszerzéséhez szükség van az elsősegélynyújtás alapvető ismereteinek megszerzésére, mégis, elenyésző azoknak a száma, akik kívülállóként magabiztosan lépnek fel egy közúti baleset alkalmával – ez derült ki a Magyar Suzuki megbízásából, az Ipsos által elvégzett reprezentatív kutatásból[1]. Persze nehéz azzal az érzéssel megküzdeni, hogy tudjuk, rajtunk múlhat egy emberélet. A megkérdezettek döntő többsége, több mint 80 százaléka úgy gondolja, erkölcsi és állampolgári kötelesség segítséget nyújtani. Ugyanakkor hiába ismeri a lakosság kétharmada az elsősegélynyújtás alapjait, mégis bizonytalan, mit kellene tenni; csupán a megkérdezettek egyötöde válaszolta azt, hogy baleset esetén tudná, mi a helyes eljárás a segítségnyújtásra. Azok körében, akik az elmúlt 1-2 évben frissítették elsősegélynyújtó ismereteiket, a felkészültség érzése és a tettrekészség aránya szignifikánsan magasabb az átlagnál.

A bizonytalan sofőröket leginkább a félelem gátolja. Attól tartanak, hogy rosszul csinálnak valamit (46%), illetve a hozzáértés hiányával magyarázták hezitálásukat (21%). Minden ötödik autóst a látvány sokkolja, azért nem segít(ene). Vajon miért gondoljuk azt, hogy az elsősegélynyújtáshoz orvosi végzettség kell? A segélyhívó (112) tárcsázása, a helyszín biztosítása és a sérült nyugtatása is jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy valakinek stabilizáljuk az állapotát. A segítségnek nincs alsó határa – minden apró cselekedet lehet értékes. 

Öngyilkosság – beszélnünk kell róla!

2025. október 01.

Az önkezű halál az emberi élet egyik legtragikusabb eseménye, amely minden történelmi korban, minden földrészen, és minden országban előfordult és előfordul ma is. Az öngyilkosság ma már nem tabu, nyíltan lehet, és kell is beszélni róla. Ezt a kérdést azért sem érdemes szemérmesen a szőnyeg alá söpörni, mert az öngyilkossággal úgyis mindenki találkozott már, akár történelmi, irodalmi tanulmányai során, akár regények, filmek, operák, valamint média-híradások révén, és van, aki sajnálatosan egyéni-családi-baráti érintettség okán is. Ha nem beszélünk erről a kérdésről tudományos megalapozottsággal, sok félreértés, félelem, hamis tudás és indokolatlan előítélet keletkezhet.

Egy befejezett (és nem „sikeres”) öngyilkosság több tucat embert érint közvetlenül (rokonok, barátok, munkatársak stb.) és mindezeken túl komoly veszteséget jelent a társadalom számára is. Napjainkban a világon körülbelül 700.000, Európában megközelítőleg 120.000, hazánkban pedig 1600 körüli öngyilkosság történik évente! Az öngyilkosságban meghaltak több mint kétharmada férfi, míg a befejezett öngyilkosságnál 20-szor gyakoribb öngyilkossági kísérletet elkövetők többsége nő. Az öngyilkossági kísérletet komolyan kell venni, és nem igaz az a mondás, miszerint „aki igazán öngyilkos akar lenni, az meg is tudja tenni…”.

Nem igaz továbbá az sem, hogy aki túléli a kísérletet az csak manipulál és zsarolja a környezetét. Az öngyilkosságban meghaltak közel felének már volt legalább egy megelőző kísérlete és a kísérletezők egynegyede öngyilkosságban hal meg!

Az öngyilkosság nem tekinthető a súlyos, nehéz élet-helyzetekre adott normális reakciónak. Az öngyilkosok több mint 90 százaléka mentális (más szóval pszichiátriai) betegségben szenved a halála idején, ezek közül a leggyakoribb a súlyos depresszió, amely az esetek több mint kétharmadában van jelen. Depresszióban a beteg mindent sötét szemüvegen keresztül lát, a legegyszerűbb feladat is megoldhatatlan problémának tűnik számára, és a szinte mindenki életében előforduló negatív élet-eseményeket túlértékelve gyakran kilátástalannak látja jövőjét.  A depressziósok mindent sötét szemüvegen keresztül látnak, fokozottan érzékenyek a negatív élet-eseményekre, megküzdési stratégiájuk éppen pszichés betegségük miatt sokszor elégtelen, ezért az őket ért negatív külső hatásokra gyakran végzetes reakciókkal válaszolnak. Ugyanakkor a pszichésen egészséges emberek képesek megküzdeni még igen súlyos sorscsapásokkal is, anélkül, hogy az öngyilkosság gondolata egyáltalán felmerült volna bennük.

Ételmérgezések

2025. szeptember 13.

Étkezési szokásaink másfajta irányultsága miatt honfitársaink nincsenek tisztában az ehető és a mérgező halakkal sem. A vízparton természetes a hal- és különböző tengeri állatokból álló „tenger gyümölcsei” elnevezésű tál.

A mérgező húsú halak esetében a méreganyag a halak izomzatában, zsigereikben és a bőrükben található. Ezek a fehérjék általában hőstabilak, a főzés és a gyomornedvek nem károsítják. A halakban található méreganyagok mindegyike még nem ismert, ma is újabb és újabb méreganyagokat izolálnak és határoznak meg.

A legnagyobb „hírnévre” a gömbhal tett szert, melynek japán neve: fugu. A májukban levő méreganyag a cianidnál több mint 275-ször mérgezőbb. A hal nem megfelelő előkészítése, a sütés, főzés nem károsítja a toxint. Azok a szakácsok, akik az ételt egyáltalán elkészíthetik, három éven át tökéletesítik a fugu belső szerveinek eltávolítását, aztán jönnek a vizsgák (melyen csak a jelentkezők kb. 30%-a felel meg) és csak ezt követően kezdhetik meg a munkát valamelyik étteremben. A fugufogyasztás divat, szimbólum, izgalom. Más halaknak nem a húsa mérgező, hanem a halakban élő baktériumok magas allergéntartalma váltja ki a tüneteket.

Elsősegély csalánozók okozta baleseteknél

2025. szeptember 07.

• A balesetest a vízből ki kell menteni. Hogy az elsősegélynyújtót ne érje további támadás, ajánlatos a legtöbb ruhanemű felvétele a testre – ha már búvárruha nem áll rendelkezésre. A veszélyeztetett tengerparton a parti mentők ezért viselnek búvárruhát még az izzasztó hőségben is.
• A csalánozószálakat a bőrről el kell távolítani. Ezt természetesen nem puszta kézzel, hanem gumikesztyűben szabad csak megtenni (vagy alkalmas eszközzel a bőrről lesodorni), hiszen a csalánszálakban még jelentős méregtartalom van.
• Az érintett területet sós vízzel kell lemosni (nem édesvízzel, mert a sókoncentráció különbsége újabb méregmennyiséget szabadíthat fel), majd a sérült végtagot forró (45 °C) vízben kb. 20 percig kell tartani. Ez kicsapja a fehérjealapú mérgeket.
• Ezután jéggel való hűtés (előnyösen jégzsákkal) ajánlott, amely csillapítja a fájdalmat.