Információk, érdekességek
Érzelmi hullámzások, avagy utazás érzéseink körül
2026. október 03.
Miért könnyebbülünk meg, ha jól kisírjuk magunkat? Mi köze a fülcimpa hosszának a féltékenységhez? Érezhetjük-e mások félelmének a szagát? Hasonló kérdésekre keressük a választ miközben vezetõnk feltárja kilenc alapvetõ érzés - öröm, szomorúság, undor, harag, szeretet, féltékenység, félelem, remény, bûntudat - tudományos hátterét.
Megtudhatjuk, hogyan lép kölcsönhatásba agyunk és testünk az érzelmek kiváltásában, és mit tehetünk - ha egyáltalán tehetünk valamit -, hogy féken tartsuk érzelmeinket.
A kutatásban rejlõ lehetõségek igen szerteágazóak kezdve attól, hogy megtaláljuk azt a parfümöt, amelytõl az ellenkezõ nem tagjai lábunk elé omlanak, egészen odáig, hogy megtanuljuk becsapni a hazugságvizsgáló gépet. A szerzõ az érzelmek fiziológiai és szociológiai eredetét kutatja tudósok, mûvészek, terapeuták, filozófusok és a készséges vízi patkány segítségével. Arra ítéltettünk, hogy érzelmeink uralkodjanak rajtunk, vagy létezik bennünk ráció és bölcsesség? Ha már minden áldott nap felülünk érzelmeink hullámvasútjára, Claudia Hammond invitálására kissé másképp tesszük. Elgondolkodtató utazásban lesz részünk ...
Egy kísérlet:
Próbáljuk ki a következõt! Álljunk fel, majd tegyünk úgy, mintha nevetõgörcsünk volna. Hajoljunk elõre, fogjuk a hasunkat, rázkódjon a vállunk. Olykor a térdünkre is csaphatunk. Ezek után idézzük fel, milyen érzés fizikailag a testünkben lenni, majd egyenesedjünk ki, és képzeljük el, hogy hétrét görnyedünk a nevetéstõl, de ezúttal ne mozduljunk, csak képzeljük el a mozdulatsort. Ne gondoljunk sem tréfás helyzetre, sem viccre. Egyszerûen csak azt képzeljük el, hogy a testünk átéli a nevetõgörcsöt, és vizsgáljuk meg, mit érzünk.
A fenti kísérlet nem könnyû, de a Michigani Állami Egyetemrõl Nakia Gordonnak sikerült megtanítania rá kísérleti alanyait. Három, egyenként egyórás betanítás, valamint bõséges otthoni gyakorlás után a kísérletben szereplõ önkéntesek többsége mozdulatlanul feküdt egy agyukat leképezõ gépben, miközben azt képzelték, hogy nevetnek, sírnak vagy sétálnak. Minden mozgás más agyi aktivitássémának felelt meg. Ez a kísérlet azt mutatja, hogy az érzelmek fizikai mozdulatsorhoz köthetõk, pontosan úgy, ahogy William James oly régen elgondolta. Mi több, a kísérletben részt vevõk boldogabbnak érezték magukat, amikor a nevetést, és szomorúbbnak, amikor a sírást képzelték el, noha csak arra utasították õket, hogy a mozdulatokat idézzék fel lelki szemeik elõtt, nem pedig az érzelmekkel kapcsolatos érzéseket. Mindez arra a lehetõségre utal, hogy nemcsak a mosolygás tesz bennünket boldogabbá, hanem sokszor elég, ha csak magára a mosolygásra vagy a nevetésre gondolunk.
Miközben felnövünk, kulturális közegünk is alakítja az érzelmeinket; az egyes társadalmakban más-más a félelem és az undor tárgya, más helyzetekben helyes a haragunkat kifejezésre juttatni, és más a hozzáállásunk az érzelmek alapján követendõ cselekvések terén, vagyis például, hogy mennyire hallgatunk a szívünkre, ha szerelmesek vagyunk.
De bárhogyan álljunk is az érzelmekhez, megértésük csökkentheti titokzatosságukat.
Segítségünkre vannak: érzelmeink révén könnyen és gyorsan mérhetünk fel egy helyzetet, és ugyanígy reagálhatunk, miközben elkerülhetjük a veszélyt, legyen szó támadásról vagy mérgezõ ételrõl. Az öröm és a remény érzésein keresztül folytonosan buzdítást kapunk, hogy új lehetõségeket kutassunk fel, és még a legkomorabb pillanatokban is a boldogságot keressük.
Mark Henderson, aki három hónapot töltött túszként a kolumbiai dzsungelben, azt írta a naplójában, hogy miután három napig csak babot és lencsét ettek, fogolytársaival álomba nevették magukat, annyit szellentettek. Bámulatos, hogy az ember a legszörnyûségesebb pillanatokban is képes örömöt érezni.
Érzelmeink az agy kémiája szempontjából
Ha érzelmeinket az agy kémiája szempontjából vizsgáljuk, nyilvánvaló, hogy a külsõ körülmények hatással vannak az agyban termelõdõ neurotranszmitterekre. Akár mi magunk is szándékosan megváltoztathatjuk agyunk kémiai állapotát egy élénk sétával vagy egy boldogító, vidám zenével (agyhullám-hangoló tréninggel).
Kognitív szinten nézõpontunk megváltoztatásával hathatunk az érzelmeinkre. Bár mindez cseppet sem hangzik rejtélyesnek, az érzelmeket mégis titokzatosság lengi körül. Hasznos eszközök helyett inkább kényszerítõ erõknek tartjuk, holott csak rajtunk múlik, hogy a javunkra fordítsuk õket.
Megfigyeltem, hogy a rendszeresen agytréningezõk leginkább mosolyogva kommunikálnak, sokat nevetnek, jobb problémamegoldók és néhány éven belül kiválóak a stresszkezelésben is. Ahogyan egy lehangolt hangszert felhangoltatunk, agyhullámaink felhangolása is elengedhetetlen, amikor túlerõltettük magunkat és fogyóban az energiánk. Agytrénerként úgy olvastam el Claudia Hammond könyvét, hogy kerestem azokat a tudományosan igazolt bizonyítékokat, miszerint az örömérzések növelik teljesítményünket.
Íme a magyarázat: A Cornell Egyetem pszichológusa, dr. Alice Isen éveken keresztül végzett kísérleteket és úgy találta, hogy az enyhe boldogság állapota mindenkinél, gyerektõl az orvosig, növeli a teljesítményt. Az egyik csoportot valamilyen módon kicsit boldogabbá tette: pénzt adott nekik, megdicsérte õket, ha jól végeztek el egy feladatot, vagy egyszerûen csak gyümölcslével és keksszel kínálta õket. A másik csoporttal szemben, amelyik nem részesült jutalomban, a boldog csoport sokkal ügyesebben ötlött ki szokatlan szókapcsolatokat. Egy másik kísérletben az orvosok egy zacskó cukorkát kaptak, hogy felvidítsák õket munka elõtt. Mindez meglepõ módon alaposabb diagnózisokhoz vezetett, mert a vizsgálat során több információt vettek figyelembe. Ehhez nem kellett külön erõfeszítéseket tenniük, csupán a gondolkodásuk minõségi megváltozása hozta a jobb eredményt.
Amikor boldogok vagyunk, sokkal inkább hajlamosak vagyunk egy adott problémát több szemszögbõl is megvizsgálni.
Az öröm optimista gondolkodásra sarkall bennünket, és eszünkbe juttatja azokat az idõket, amikor sikeresek voltunk, ugyanakkor lehetõvé teszi, hogy az elõttünk levõ feladatra összpontosítsunk. Tárgyalási készségünk is javul - így tehát ne akkor kérjünk fizetésemelést, amikor elegünk van a munkahelyünkbõl, hanem amikor pompásan érezzük magunkat.
Aki elolvassa Claudia Hammond könyvét (Partvonal Kiadó, 2006.), megtalálja a magyarázatot is az említett folyamatokra.
Aki pedig a tettek mezejére kíván lépni, hangolja fel agyhullámait.
Kevevári M. Katalin - Agytréner tanácsadó